×Prologue×

Timber

Londontól pár száz kilométere laktunk egy kis városkában Bournemouthban. Akkor voltam 8 éves. A szomszédunkban volt egy nálam 4 évvel idősebb fiú de a kor különbség ellenére nagyon jól kijöttünk, még a suliba is minden reggel együtt jártunk. Egyik nap a szüleim azzal a hírrel fogadtak hogy elköltözünk. A barátomtól sírva és azzal a mondattal búcsúztam el hogy -- egyszer még úgy is találkozzunk.

 Ez volt 10 éve. Mára már 18 éves vagyok és Los Angelesbe lakom a bátyámmal, és felőle egyáltalán nem hallottam semmit. A szüleink sajnos 3 éve meghaltak. A szörnyű hírt miszerint ketten maradtunk alig bírtam felfogni, elkezdtem vagdosni a kezemet néha-néha cigizni ám nem nagyon segített felejteni. Az állítólagos barátaim elfordultak tőlem az osztály társaim ki közösítettek, egyszerűen egyedül maradtam. Már csak két támaszpontom van Ő vagy a nagybátyám, mivel a bátyám a barátnőjével él együtt Bostonban de ezért minden másnap telefonál.  Igen-igen ez lesz a legjobb lépés amivel az életem jobb fordulatot vesz,

                                                       

IGEN ELKÖLTÖZÖK!!