×Chapter 1×

Ellie

Ellie Stars vagyok, egy átlagos 18 éves lány. A szüleim autó balesetben meghaltak, csak az a gáz hogy aki beléjük ment az okozta a balesetet, mivel ittas állapotban vezetett és még csak meg sem halt és semmi büntetést sem kapott. Ekkor voltam 15 éves és a bátyám eddig itt élt velem Los Angelesbe, amíg be nem töltöttem a 18. életévemet, ami 1 hónapja be is következett, mivel elköltözött a barátnőjével Bostonba, de azért 2 naponta telefonál. 

Kedd késő délután van, én pedig épp a bőröndjeimbe pakolok, mivel holnap fél 1-kor indul a gépem Londonba. Amivel a nagybátyámhoz repülök. Szerencsémre rábólintott, hogy oda költözzek A pakolást Alina az én kedves barátnőm zavarja meg.

- Sziaa Ellieeee - sikkantott a telefonba amikor felvettem 

- Szia Al sikítás nélkül és hallom - köszöntem mosolyogva amit ő nagy valószínűséggel nem is lát na de mind egy. - Mit szeretnél drágám? Mivel éppen pakolászok. 

- Ne akkor tényleg elmész? Elhagysz? De szemét vagy - mondta bosszús hangon de tudom hogy csak szórakozik - Átmegyek segíteni és nem mondhatsz nekem  mert már indulok is szia - csapta le a telefont én pedig még tiltakozni sem tudtam de egy rohadék. Na de mindegy inkább pakolászok tovább, már vagy 10 perce pakoltam amikor egy test rám ugrott én pedig hassal az ágyra estem és meg kell mondjam kicsit sem volt könnyű az illető aki rám ugrott. 

- Alina szállj le mert megfulladok - nyögtem ki nagy nehezen mire le gurult   rólam és mellém feküdt -Köszöntem.

- Van mit Ell - nevetett fel - Na de ugye eljöhetek meglátogatni az én drága barátnőmet? - kérdezte izgatottan 

- Nem börtönbe készülök menni hát persze hogy eljöhetsz te kis buta és én is vissza fogok jönni néha -nyugtattam meg. Alina annyira a szívemhez nőtt hogy még mindig emlékszek amikor 1 évvel ezelőtt találkoztunk.

Visszaemlékezés*

- Éppen sétálok Los Angeles utcáin amikor egy nálam picivel kisebb lány hason öntött a forró ismétlem forró csokijával ami nem kicsit égetett, szegény azt sem tudta mit csináljon így gyorsan meg fogta a kezemet és elkezdet húzni az utcán közben ezerrel mondta a magáét hogy mennyire sajnálja, de nem is mi lettünk volna ha a nagy sietés közben el nem csúszunk egy tócsán és egy jó nagy borulás lett a következménye. Most már nem csak csokis voltam hanem vizes is persze az esés után mondta hogy sajnálja de én csak röhögni tudtam hogy mennyire ügyetlen, majd pár perc múlva ö is csatlakozott hozzám a röhögésben majd felajánlottam hogy elmegyünk hozzám és megiszunk egy pohár teát amit szívesen el is fogadott. Majd innentől kezdve elválaszthatatlanok lettünk, elkezdtünk bulizni, cigizni. Ő szépen segített elfelejteni azt hogy a szüleim meghaltak és ezért nagyon sokat köszönhetek neki mert ha ő akkor nem toppan be az életembe talán még ma is vagdosnám magam de annak már vége ma inkább csak iszok és cigizek de azt is csak néha.  

 Visszaemlékezés vége *

- Hé Ell itt vagy? Hahó! - legyezett előttem Alina mire fel eszméltem a bámulásból.

- Uuu, bocsi Al csak eszembe jutott a találkozásunk - kértem tőle bocsánatot. 

- Jaj, tényleg milyen rég volt már és milyen durva is volt - mosolyodott el.

- Na mindegy kezdjünk el újra pakolni, mert holnapig sem végzünk - mondtam mire beleegyezően bólogatott. 

Kb. másfél óra alatt végeztünk is mindennel, majd le ültünk a kanapéra és egy pohár pezsgő kíséretében fél 11-ig beszélgettünk, majd mind a ketten elmentünk zuhanyozni, utána pedig aludni, mivel Lina ma nálam alszik azért, hogy holnap ki tudjon kísérni a repülő térre.