Egy éves a blog!

Happy Birthday
 My Life Is Perfect or not?!

Úristen el sem hiszem, ma egy éves a blog.
Pontosan tavaly ilyenkor döntöttem úgy, hogy én is belépek a bloggerek világába. Jó gyorsan telik az idő...
Nem is tudom mit mondjak. Sajnálom, hogy Április óta szó szerint eltűntem. Most valami mentséget kéne keressek, de nem keressek. Elhanyagoltam az írást.
Foghatnám a sulira meg arra, hogy idén kilencedikes lettem, de nem teszem mert valahogy számítottam erre.
Gondolom ti is tudjátok milyen ez új év, új iskola, minden új.
Nagyon sokat gondolkodtam azon mi legyen a blog sorsa, egy pár napig azt gondoltam ennyi volt befejezem, de valahogy nem megy, a szívemhez nőtt ez a történet még úgyis hogy csak öt rész van csak fent.
Arra is gondoltam hogy ezt a történetet átírom nem 1D-sre mert már annyira nem szeretem őket és ez az ötletem még nincs elvetve. Szóval a blog sorsa egyenlőre bizonytalan, de biztos hogy bezárni nem fogom.
Lehet hogy már csak nyáron tudok részt hozni. Majd ahogy adja magát meg majd, ahogy jönnek az ötletek.
Nagyon szépen köszönöm a barátnőimnek a sok támogatást nélkülük nem lennék sehol. Nagyon szépen köszönöm az olvasóknak, hogy támogatnak. És köszönöm a feliratkozásokat is.
A blog egy év alatt 3 díjat kapott, valamint egy harmadik helyezést ért el az egyik blogversenyen és öt emléklapot kapott.

Egy kis statisztika az egy évről :)

 És végül köszönöm a 7733 megtekintést.

További kellemes ünnepeket és Szilvesztert! Még találkozunk ♥
Puszi : Mo

Fontos!!!!!!!

Sziasztok!

 Nem részel jelentkezek hanem egy fontos bejegyzéssel. 

Vasárnap este eltűnt az összes feliratkozóm és cserém, nem tudom hogy miért.

 Arra szeretnék kérni mindenkit hogy aki kint volt nekem cserében és akitől kértem cserét az írjon komit ez a bejegyzés alá. Köszönöm :)

×Chapter 5×

Sajnálom hogy ennyit késett a rész de nem volt ihletem, de remélem most már lesz :) Nem is húzom tovább a szót, hanem jó olvasást!

 Puszi:  Mo xx

2014.01.16 Hétfő



Ellie

Amúgy ha jól számoltam 15-en vagyunk egy osztályba, ami elég szép létszám. Mivel már szünet volt Mrs. Davidson nem húzta tovább az időt hanem elköszönt és kiment. Én egyből Mya felé fordultam majd megkértem hogy mutassa meg a suli további részét, mire ő készségesen igent mondott. Megmutatta a Tornacsarnokot, a Kémia-és Fizika labort, a Könyvtárt,  és az Informatika termet.

Miután megismertem az egész iskolát, gyorsan kellett fussunk mivel már becsöngettek. Éppen hogy a tanár előtt értünk be, már jött is a tanár és kezdte a Kultúra- és vallástörténeti órát. Los Angelesben is volt ilyen órám és eléggé szerettem, mivel elég érdekes dolgokról beszélünk. Az óra hamar eltelt mivel elég sokszor tudtam hozzá szólni, ezért csak repült az idő. Nem érdekel ha elkönyvelnek egy nyomi strébernek, csak nyugodtan gondoljanak amit akarnak én leszarom. 

 A következő óra Történelem volt, a másik amit rohadtul szeretek. Utána viszont matek volt, amit utálok. Mindegyik szünetben az osztályban ültem és olvastam. Viszont ebédszünetben, ami matek után volt lementem az udvara, azon belül pedig le ültem egy fa tövébe. 

Nem sokkal később egy fiú ült le mellém. Zöldeskék szeme úgy ragyogott mint a nap, barna haja pedig fel volt zselézve, egy egyszerű kék pólót és egy farmert húzott fel, ami nem is állt olyan rosszul rajta. Egyikünk sem szólt egy szót sem, én azért mert vártam hogy ő kezdeményezzen, ő pedig gondolom azt várta hogy én végül is  én vagyok az új lány. De könyörgöm ha akar valamit szólaljon meg ne csak üljön. Már kezdtem unni hogy csak ül mint egy néma, meg amúgy is csengettek ezért felálltam és elindultam az info terembe.

 Én értem be utoljára még a tanár előtt,  ezért elfoglaltam az utolsó szabad helyet Mya mellé.  

- Szia Ellie - köszönt amikor le ültem.

- Szia Mya - köszöntem én is és ennyi volt a beszélgetésünk, mivel a tanár ki adta a feladatott majd amikor végeztünk nettezhettünk.

Én egyből felmentem facebookra és megnéztem mi történt. Volt kettő játék felkérésem és 2 üzenetem, az egyiket Alina küldte a másikat pedig egy régi Los angelesi barátom. 

×Chapter 4×

2014.01.16 Hétfő

6 nappal később:

Hétfő van ami csak annyit jelent, hogy suli. Mivel csak úgy jöhettem Londonba a nagybátyámhoz ha itt elvégzem a sulit, és én el is akarom. Ezért ma reggel már fél 7-kor felkeltem mivel nyolcra kell be érni a suliba, de azért én egy kicsit előbb szeretnék menni, hogy meg találjam a termemet meg a fontosabb dolgokat. A kedvenc zenémre keltem, ami eléggé jól indította a napomat. Amint felkeltem az ágyból kerestem ruhát, és a fürdőbe mentem. Gyorsan fürödtem majd megcsináltam a hajamat és felöltöztem.

Heartbeat 

Általában nem félek az első iskolanaptól, de ma eléggé parázok. Vajon mit fognak szólni az osztálytársaim? Mivel azok amúgy is össze vannak  már szokva, mert már a második fel év van. De mindegy én csak el akarom végezni a sulit és végre idegenvezető akarok lenni, ezt a tervemet pedig senki nem fogja megakadályozni. Gyorsan összepakoltam majd felkaptam a batmenes táskámat, majd bele pakoltam a tegnap kapott könyveket és leindultam reggelizni. Lent mar a nagybátyám meg Loretta ült, róla csak azt kell tudni hogy a nagybátyám felesége és elég jó fej.

-Jó reggelt -köszöntem majd leültem és elkezdtem enni a reggelimet amit Loretta rakott elem, én köszönet képen rá mosolyogtam.

-Jó reggelt-köszöntek egyszerre -Figyelj csak Ellie ma délután jön haza a fiam szeretnem ha megismerned-folytatta

-Már nagyon varom a találkozást -mondtam mire ő csak bólintott, ezután már egyikünk sem szólalt meg. Amikor végeztem a kajával és megköszöntem, megfogtam a táskámat és elköszöntem, majd kifele indultam, mivel gyalog megyek a suliba. Amint kiléptem az ajtón megcsapott London jellegzetes illata, ami nem tudom milyen, de sebaj. Sütött a nap, ami fura volt mert általában esik az eső de úgy tűnik ma szép napunk lesz. Lassan elkezdtem a egy utcával arrább lévő iskolába gyalogolni. Amint gyalogoltam kicsit körbe néztem és meg kell mondjam London elég szép. 

Pár perc múlva már az iskolát is láttam, a gyomrom automatikusan görcsbe rándult és alig bírtam gondolkozni de bejutottam a portára. 

- Jó napot - köszöntem a portás nőnek illedelmesen - Tudja új vagyok itt és még nem nagyon tudom a járást tudna segíteni? - kérdeztem egy kis mű mosollyal az arcomon . 

- Elnézést Kisasszony de én csak a belépő kártyáját tudom átadni, hanem látja azt a hölgyet a büfé mellett? Ő fog magának segíteni- válaszolt majd oda adta a kártyát. Én megköszöntem majd elindultam a büfé mellett álldogáló lányhoz. Közvetlenül előtte megálltam mire neki felcsillant a szeme.

- Szia te biztos Ellie Stars vagy, én Mya Pascal vagyok én is ugyanúgy tizenkettedikes mint te és én kell meg mutassam neked a sulit.- mutatkozott be. Igaz most ismertem meg de elég sokat tud beszélni de ez tetszik látok benne fantáziát pedig közben úgy néz ki mint egy stréber. 

- Szia igen én lennék de csak szólíts légyszíves  Ell-nek. - mondtam neki mire bólogatott - Nagyon szépen köszönöm hogy megmutatod nem tudom mi lenne velem itt egyedül -folytattam mire elmosolyodott majd megfogta a kezemet és elkezdet húzni az egyik folyósora. Épp elmentünk volna egy csapat előtt ahol 3 lány állt és 5 fiú, amikor a portás nő utánam kiáltott én pedig unottan vártam míg ide ér. 

- Elnézést hölgyem elfelejtettem oda adni a papírokat amik kellenek az igazgatónál - ért ide majd egy csomó papírt nyomott a kezembe, még meg köszöni sem tudtam úgy elviharzott. Érdekes egy nő az biztos. Én vissza fordultam Mya felé, de még előtte rá néztem arra a kis csapatra akik pár lépésre álltak tőlem és éppen engem néztek elég érdekesen. Mya már éppen megszólalt volna amikor a hangosbemondó megreccsent majd az igazgató bele szólt: 

- Ellie Starst várom az igazgatói irodába - mondta az ig. majd kikapcsolta a mikrofont. 

- Figyelj  Mya ,gyorsan mutasd meg az osztályt és én megyek az igazgatóhoz - mondtam neki gyorsan mire megragadta a karomat és már futottunk is. Pár perc múlva negáltunk egy ajtó előtt amire az volt írva hogy 12./B. - Köszi na de én most rohanok majd találkozunk még - köszöntem el és már rohantam vissza felé mert arra láttam az igazgatói irodát. 

Az igazgatónál eltöltöttem az első órát mivel be kellett iratkozzak le kellett írjam az órarendet és úgy általánosságban mindent amit kellett. Pont amikor vége lett az első órának akkor mentem én is ki az ig.től, elég érdekes pasi és fiatal is. Jaj ne értsétek félre nem flörtöltem vele meg semmi csak fura fazon. A folyosón körül néztem ahol senki nem volt  hogy segítséget kérjek, de aztán eszembe jutott hogy merre mutatott Mya ezért így hamar megvolt. Kopognom kellett mivel a tanár nagyon úgy tűnt még bent van.
- Jó napot Ellie Stars vagyok - köszöntem a 40-venes éveiben járó nőnek, aki kedvesen mosolygót rám.
- Igen tudom te vagy az új diák - mondta továbbra is mosolyogva ami már kicsit zavaró volt  - Osztály köszöntsétek Ellie Starst az év második felében már ő is a mi osztályunkba fog járni - fordult az osztály fele majd ismét felém- Mrs. Davidson vagyok az osztályfőnök- mutatkozott be így végre tudtam ki a nő. - Menj foglalj helyet - mutatott egy üres padra pont Mya mellett.

Amúgy ha jól számoltam 15-en vagyunk egy osztályba, ami elég szép létszám. Mivel már szünet volt Mrs. Davidson nem húzta tovább az időt hanem elköszönt és kiment. Én egyből Mya felé fordultam majd megkértem hogy mutassa meg a suli további részét, mire ő készségesen igent mondott. Megmutatta a Tornacsarnokot, a Kémia-és Fizika labort, a Könyvtárt,  és az Informatika termet.

×Chapter 3×

2014.01.10 Kedd

Light Em Up!

Végre itt vagyok Londonba, az egész repülő úton zenét hallgattam mivel mellettem egy öreg néni meg bácsika ült akik felszállás után egyből bealudtak bár az meg kell jegyezem a mögöttem lévő széken ült egy elég helyes pasi de nem is figyelt rám, na mindegy ilyen a szerencsém. Már a csomagjaim is megvannak és már csak a nagybátyámra várok kint de úgy tűnik késik mert már vagy 10 perce itt kéne legyen tuti megint lefoglalja az egyik kis bandácskája. Ja igen nem is említettem ő ilyen menedzser nem tudom  kinek a menedzsere de nem is érdekel. Én csak beszeretném fejezni itt a sulit, ezért is jöttem ide mert féltem hogy Los Angelesbe túl rossz lenne a szüleim halála miatt. Tudom-tudom 3 éve volt igen nagyon hosszú idő de van aki nem tud könnyen felejteni és hát én is ilyen vagyok. Szerencsére a bátyám nagyon sokat segített  de ő sem tud ott lenni mindig mellettem ezért kellett a környezetváltozás. Annyira elgondolkoztam hogy még azt sem vettem észre hogy valaki ordítja a nevemet, majd pár másodperc múlva megfogja a vállamat mire én hatalmasat ugrok.

- Úristen P-bá a frászt hoztad rám-mondtam zakatoló szívvel, ám mondtam már hogy szeretem becézni az embereket? Ha nem akkor most mondom hogy szeretem.

- Nyugi Ellie, amúgy is nem te ordítottál az előbb mint egy hülye - nevetett fel - bár azt meg kell jegyezem szépen elgondolkoztál

- De nem én késtem negyed órát - vágtam vissza vigyorogva

- Jól van na most már menyünk - mondta és elkezdet húzni az autója felé - de visszatérve a késésre nagy volt a dugó a városban.

- Ááháá értem - bólogattam mind egy hülye majd a beszélgetésünk be is fejeződött. 

Pár per múlva már a ház előtt voltunk és a csomagjaimat szedtük ki a csomagtartóból majd bementünk. A nagybátyám készségesen megmutatta a szobámat és magamra hagyott hogy pakoljak ki. Én persze szorgalmasan szót fogadtam és kipakoltam.

Majd 10 perc múlva újra bejött mivel el kell menjen az ő kis bandácskájához mert valami botrány vagy mi van de engem nem nagyon érdekel. Mivel a nagybátyám felesége késő este ér haza ezért egyedül maradtam és elhatároztam hogy felfedezzem a házat kicsit jobban. Először az emelettel kezdtem ahol volt 3 fürdő szoba és 4 vendégszoba + az ennyim meg a nagybátyáméké, a folyosó végén volt egy zeneszoba ami tele volt sok-sok különböző hangszerrel. A földszinten úgy szintén volt egy vendégszoba meg egy fürdő meg egy nagy nappali egy konyha egy étkezővel. Az én szobámból és abból a szobából ami mellettem van nyílik egy ajtó egy teraszra ahonnan csodaszép a kilátás Londonra  tuti hogy este az időm nagy részét ott fogom tölteni mivel egyszerűen gyönyörű. Mindig London volt az álom városom és hogy most itt vagyok azt hiszem teljesen jóra fog fordulni az életem. Mivel idegenvezetőnek tanulok és idén végzek megpróbálok itt Londonba állást keresni. Mivel gondoltam úgy is csak jövő hétfőn kezdődik a suli ezért bejárom egy kicsit Londont. Egy cetlit hagytam a hűtőn hogy elmentem és majd jövök majd szépen lassan ki sétáltam, magam után bezártam az ajtót és elkezdtem egy tetszőleges irányba sétálni. Nagyon jó irányba jöttem mert éppen egy Starbucks volt az utamban azért bementem és kértem elvitelre egy kávét majd indultam tovább. Addig sétáltam míg meg nem érkeztem a London Eye-hez ami késő délután még szebb volt mind a képeken.

London Eye

Gondoltam fel ülök és fentről is megnézem Londont, és amikor fel értünk teljesen el állt a szavam olyan csodálatos volt mintha egy filmben lennék. Nem is tudom mennyi idő telt el mire le értem talán fél óra, 1 óra? Nem is nagyon izgatott mert még mindig a fenti sokk hatása alatt álltam így elindultam haza fele mert már eléggé későre járt. Amikor haza értem csak a nagybátyám felesége volt otthon akit kettő puszival köszöntöttem és fáradságra hivatkozva a szobámba mentem majd kerestem egy pizsit és elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni mert elégé elfáradtam. 

×Chapter 2×

Boldog új évet! :)

 üdv.:Momo xx

2014. 01.10. Kedd

Just Give Me A Reason

Reggel már 8 kor felébredtem és körülbelül már fél órája fetrengtem az ágyba amikor rá szántam magamat, hogy fel kelljek és csináljak reggelit magamnak meg Alinának. Gondoltam, hogy ha majd meglesz a reggeli utána le fürdők meg megtisztálkodok. Lassan feltápászkodtam az ágyról és lefele indultam, hogy csináljak egy kis tojásrántottát, pirítóst és salátát. Hamar meg is voltam és már indulni akartam felkelteni Al-t amikor hangosan trappolva jött be a konyhába.

- Jó reggelt hogy aludtál? És mi a baj?-kérdeztem mivel láttam rajta hogy elég morcos kedvében van

- Jobbat, és még kérdezed, hogy mi a baj??? - mondta mire én csak elkerekedett szemmel néztem - Az a baj, hogy elmész, engem pedig itt hagysz és ki tudja mikor látlak megint, és lehet nem is szeretsz - fakadt ki majd elkezdet sírni.

- Hé-hé tudod hogy szeretlek csak tudod kell a környezet változás, de amint 18 leszel és befejezed a gimit azonnal jöhetsz hozzám ígérem és amúgy is pont a szülinapodon fogsz jönni és egy repülő jegyet fogsz kapni tőlem, szóval kérlek nyugodj meg és amúgy is ez XXI. Század van skype és telefon - nyugtattam meg és nagyon úgy tűnik sikerült is mert a végére elmosolyodott és megölelt - De most együnk mert lassan megy a gépem-mondtam mire mind a ketten le ültünk és ettünk. Amint végeztünk mind a ketten felmentünk a szobámba és felöltöztünk mivel már fél 11 volt, majd a bőröndjeimet megfogtuk amiből 4 darab van és lementünk.

- Mikor indul a géped ? - kérdezte Alina.

- Fél 1-kor szóval lassan induljunk - válaszoltam majd hívtam egy taxit ami 5 perc múlva már meg is érkezett szóval megfogtuk a bőröndöket és és elindultunk kifele de én még előtte bezártam az ajtót és mindent megnéztem hogy kivan-e húzva, miután megbizonyosodtam arról hogy minden kivan én is kimentem és bezártam az ajtót de nem kell nagyon aggódjak mert a bátyám rá fog nézni valamikor a házra csak azt még nem tudom hogy mikor majd ha Londonba leszek felhívom. Szépen lassan oda sétáltam a taxi-hoz és beültem Lina mellé. - A reptére menyünk - mondtam a taxisnak aki bólintott majd 10 perc múlva már ott is voltunk. Linával kiszálltunk majd a csomagjaimat is kivettük és elindultunk befele. Még 1 óra volt a felszállásig ezért leültünk egy-egy szabad székre.

- Ígérd meg hogy minden másnap telefonálsz-kérte és majdnem elsírta magát.

- Ígérem Lina - ígértem meg és a hangos bemondóba  be mondták, hogy aki Londonba megy szálljon fel a gépre, így könnyes búcsút vettem Linától és elindultam a gép fele. Még egyszer visszafordultam és intettem egyet majd felszálltam a gépre.

Viszlát Los Angeles vigyázz London megyek!

×Chapter 1×

Ellie

Ellie Stars vagyok, egy átlagos 18 éves lány. A szüleim autó balesetben meghaltak, csak az a gáz hogy aki beléjük ment az okozta a balesetet, mivel ittas állapotban vezetett és még csak meg sem halt és semmi büntetést sem kapott. Ekkor voltam 15 éves és a bátyám eddig itt élt velem Los Angelesbe, amíg be nem töltöttem a 18. életévemet, ami 1 hónapja be is következett, mivel elköltözött a barátnőjével Bostonba, de azért 2 naponta telefonál. 

Kedd késő délután van, én pedig épp a bőröndjeimbe pakolok, mivel holnap fél 1-kor indul a gépem Londonba. Amivel a nagybátyámhoz repülök. Szerencsémre rábólintott, hogy oda költözzek A pakolást Alina az én kedves barátnőm zavarja meg.

- Sziaa Ellieeee - sikkantott a telefonba amikor felvettem 

- Szia Al sikítás nélkül és hallom - köszöntem mosolyogva amit ő nagy valószínűséggel nem is lát na de mind egy. - Mit szeretnél drágám? Mivel éppen pakolászok. 

- Ne akkor tényleg elmész? Elhagysz? De szemét vagy - mondta bosszús hangon de tudom hogy csak szórakozik - Átmegyek segíteni és nem mondhatsz nekem  mert már indulok is szia - csapta le a telefont én pedig még tiltakozni sem tudtam de egy rohadék. Na de mindegy inkább pakolászok tovább, már vagy 10 perce pakoltam amikor egy test rám ugrott én pedig hassal az ágyra estem és meg kell mondjam kicsit sem volt könnyű az illető aki rám ugrott. 

- Alina szállj le mert megfulladok - nyögtem ki nagy nehezen mire le gurult   rólam és mellém feküdt -Köszöntem.

- Van mit Ell - nevetett fel - Na de ugye eljöhetek meglátogatni az én drága barátnőmet? - kérdezte izgatottan 

- Nem börtönbe készülök menni hát persze hogy eljöhetsz te kis buta és én is vissza fogok jönni néha -nyugtattam meg. Alina annyira a szívemhez nőtt hogy még mindig emlékszek amikor 1 évvel ezelőtt találkoztunk.

Visszaemlékezés*

- Éppen sétálok Los Angeles utcáin amikor egy nálam picivel kisebb lány hason öntött a forró ismétlem forró csokijával ami nem kicsit égetett, szegény azt sem tudta mit csináljon így gyorsan meg fogta a kezemet és elkezdet húzni az utcán közben ezerrel mondta a magáét hogy mennyire sajnálja, de nem is mi lettünk volna ha a nagy sietés közben el nem csúszunk egy tócsán és egy jó nagy borulás lett a következménye. Most már nem csak csokis voltam hanem vizes is persze az esés után mondta hogy sajnálja de én csak röhögni tudtam hogy mennyire ügyetlen, majd pár perc múlva ö is csatlakozott hozzám a röhögésben majd felajánlottam hogy elmegyünk hozzám és megiszunk egy pohár teát amit szívesen el is fogadott. Majd innentől kezdve elválaszthatatlanok lettünk, elkezdtünk bulizni, cigizni. Ő szépen segített elfelejteni azt hogy a szüleim meghaltak és ezért nagyon sokat köszönhetek neki mert ha ő akkor nem toppan be az életembe talán még ma is vagdosnám magam de annak már vége ma inkább csak iszok és cigizek de azt is csak néha.  

 Visszaemlékezés vége *

- Hé Ell itt vagy? Hahó! - legyezett előttem Alina mire fel eszméltem a bámulásból.

- Uuu, bocsi Al csak eszembe jutott a találkozásunk - kértem tőle bocsánatot. 

- Jaj, tényleg milyen rég volt már és milyen durva is volt - mosolyodott el.

- Na mindegy kezdjünk el újra pakolni, mert holnapig sem végzünk - mondtam mire beleegyezően bólogatott. 

Kb. másfél óra alatt végeztünk is mindennel, majd le ültünk a kanapéra és egy pohár pezsgő kíséretében fél 11-ig beszélgettünk, majd mind a ketten elmentünk zuhanyozni, utána pedig aludni, mivel Lina ma nálam alszik azért, hogy holnap ki tudjon kísérni a repülő térre.