2013. december 31., kedd

×Chapter 2×

Boldog új évet! :)
 üdv.:Momo xx



2014. 01.10. Kedd
Just Give Me A Reason
Reggel már 8 kor felébredtem és körülbelül már fél órája fetrengtem az ágyba amikor rá szántam magamat, hogy fel kelljek és csináljak reggelit magamnak meg Alinának. Gondoltam, hogy ha majd meglesz a reggeli utána le fürdők meg megtisztálkodok. Lassan feltápászkodtam az ágyról és lefele indultam, hogy csináljak egy kis tojásrántottát, pirítóst és salátát. Hamar meg is voltam és már indulni akartam felkelteni Al-t amikor hangosan trappolva jött be a konyhába.

- Jó reggelt hogy aludtál? És mi a baj?-kérdeztem mivel láttam rajta hogy elég morcos kedvében van
- Jobbat, és még kérdezed, hogy mi a baj??? - mondta mire én csak elkerekedett szemmel néztem - Az a baj, hogy elmész, engem pedig itt hagysz és ki tudja mikor látlak megint, és lehet nem is szeretsz - fakadt ki majd elkezdet sírni.
- Hé-hé tudod hogy szeretlek csak tudod kell a környezet változás, de amint 18 leszel és befejezed a gimit azonnal jöhetsz hozzám ígérem és amúgy is pont a szülinapodon fogsz jönni és egy repülő jegyet fogsz kapni tőlem, szóval kérlek nyugodj meg és amúgy is ez XXI. Század van skype és telefon - nyugtattam meg és nagyon úgy tűnik sikerült is mert a végére elmosolyodott és megölelt - De most együnk mert lassan megy a gépem-mondtam mire mind a ketten le ültünk és ettünk. Amint végeztünk mind a ketten felmentünk a szobámba és felöltöztünk mivel már fél 11 volt, majd a bőröndjeimet megfogtuk amiből 4 darab van és lementünk.

- Mikor indul a géped ? - kérdezte Alina.
- Fél 1-kor szóval lassan induljunk - válaszoltam majd hívtam egy taxit ami 5 perc múlva már meg is érkezett szóval megfogtuk a bőröndöket és és elindultunk kifele de én még előtte bezártam az ajtót és mindent megnéztem hogy kivan-e húzva, miután megbizonyosodtam arról hogy minden kivan én is kimentem és bezártam az ajtót de nem kell nagyon aggódjak mert a bátyám rá fog nézni valamikor a házra csak azt még nem tudom hogy mikor majd ha Londonba leszek felhívom. Szépen lassan oda sétáltam a taxi-hoz és beültem Lina mellé. - A reptére menyünk - mondtam a taxisnak aki bólintott majd 10 perc múlva már ott is voltunk. Linával kiszálltunk majd a csomagjaimat is kivettük és elindultunk befele. Még 1 óra volt a felszállásig ezért leültünk egy-egy szabad székre.
- Ígérd meg hogy minden másnap telefonálsz-kérte és majdnem elsírta magát.
- Ígérem Lina - ígértem meg és a hangos bemondóba  be mondták, hogy aki Londonba megy szálljon fel a gépre, így könnyes búcsút vettem Linától és elindultam a gép fele. Még egyszer visszafordultam és intettem egyet majd felszálltam a gépre.
Viszlát Los Angeles vigyázz London megyek!

2013. december 23., hétfő

×Chapter 1×

Ellie


Ellie Stars vagyok, egy átlagos 18 éves lány. A szüleim autó balesetben meghaltak, csak az a gáz hogy aki beléjük ment az okozta a balesetet, mivel ittas állapotban vezetett és még csak meg sem halt és semmi büntetést sem kapott. Ekkor voltam 15 éves és a bátyám eddig itt élt velem Los Angelesbe, amíg be nem töltöttem a 18. életévemet, ami 1 hónapja be is következett, mivel elköltözött a barátnőjével Bostonba, de azért 2 naponta telefonál. 
Kedd késő délután van, én pedig épp a bőröndjeimbe pakolok, mivel holnap fél 1-kor indul a gépem Londonba. Amivel a nagybátyámhoz repülök. Szerencsémre rábólintott, hogy oda költözzek A pakolást Alina az én kedves barátnőm zavarja meg.
- Sziaa Ellieeee - sikkantott a telefonba amikor felvettem 
- Szia Al sikítás nélkül és hallom - köszöntem mosolyogva amit ő nagy valószínűséggel nem is lát na de mind egy. - Mit szeretnél drágám? Mivel éppen pakolászok. 
- Ne akkor tényleg elmész? Elhagysz? De szemét vagy - mondta bosszús hangon de tudom hogy csak szórakozik - Átmegyek segíteni és nem mondhatsz nekem  mert már indulok is szia - csapta le a telefont én pedig még tiltakozni sem tudtam de egy rohadék. Na de mindegy inkább pakolászok tovább, már vagy 10 perce pakoltam amikor egy test rám ugrott én pedig hassal az ágyra estem és meg kell mondjam kicsit sem volt könnyű az illető aki rám ugrott. 
- Alina szállj le mert megfulladok - nyögtem ki nagy nehezen mire le gurult   rólam és mellém feküdt -Köszöntem.
- Van mit Ell - nevetett fel - Na de ugye eljöhetek meglátogatni az én drága barátnőmet? - kérdezte izgatottan 
- Nem börtönbe készülök menni hát persze hogy eljöhetsz te kis buta és én is vissza fogok jönni néha -nyugtattam meg. Alina annyira a szívemhez nőtt hogy még mindig emlékszek amikor 1 évvel ezelőtt találkoztunk.

Visszaemlékezés*

- Éppen sétálok Los Angeles utcáin amikor egy nálam picivel kisebb lány hason öntött a forró ismétlem forró csokijával ami nem kicsit égetett, szegény azt sem tudta mit csináljon így gyorsan meg fogta a kezemet és elkezdet húzni az utcán közben ezerrel mondta a magáét hogy mennyire sajnálja, de nem is mi lettünk volna ha a nagy sietés közben el nem csúszunk egy tócsán és egy jó nagy borulás lett a következménye. Most már nem csak csokis voltam hanem vizes is persze az esés után mondta hogy sajnálja de én csak röhögni tudtam hogy mennyire ügyetlen, majd pár perc múlva ö is csatlakozott hozzám a röhögésben majd felajánlottam hogy elmegyünk hozzám és megiszunk egy pohár teát amit szívesen el is fogadott. Majd innentől kezdve elválaszthatatlanok lettünk, elkezdtünk bulizni, cigizni. Ő szépen segített elfelejteni azt hogy a szüleim meghaltak és ezért nagyon sokat köszönhetek neki mert ha ő akkor nem toppan be az életembe talán még ma is vagdosnám magam de annak már vége ma inkább csak iszok és cigizek de azt is csak néha.  

 Visszaemlékezés vége *

- Hé Ell itt vagy? Hahó! - legyezett előttem Alina mire fel eszméltem a bámulásból.
- Uuu, bocsi Al csak eszembe jutott a találkozásunk - kértem tőle bocsánatot. 
- Jaj, tényleg milyen rég volt már és milyen durva is volt - mosolyodott el.
- Na mindegy kezdjünk el újra pakolni, mert holnapig sem végzünk - mondtam mire beleegyezően bólogatott. 
Kb. másfél óra alatt végeztünk is mindennel, majd le ültünk a kanapéra és egy pohár pezsgő kíséretében fél 11-ig beszélgettünk, majd mind a ketten elmentünk zuhanyozni, utána pedig aludni, mivel Lina ma nálam alszik azért, hogy holnap ki tudjon kísérni a repülő térre.  

2013. december 20., péntek

×Prologue×

Timber
Londontól pár száz kilométere laktunk egy kis városkában Bournemouthban. Akkor voltam 8 éves. A szomszédunkban volt egy nálam 4 évvel idősebb fiú de a kor különbség ellenére nagyon jól kijöttünk, még a suliba is minden reggel együtt jártunk. Egyik nap a szüleim azzal a hírrel fogadtak hogy elköltözünk. A barátomtól sírva és azzal a mondattal búcsúztam el hogy -- egyszer még úgy is találkozzunk.

 Ez volt 10 éve. Mára már 18 éves vagyok és Los Angelesbe lakom a bátyámmal, és felőle egyáltalán nem hallottam semmit. A szüleink sajnos 3 éve meghaltak. A szörnyű hírt miszerint ketten maradtunk alig bírtam felfogni, elkezdtem vagdosni a kezemet néha-néha cigizni ám nem nagyon segített felejteni. Az állítólagos barátaim elfordultak tőlem az osztály társaim ki közösítettek, egyszerűen egyedül maradtam. Már csak két támaszpontom van Ő vagy a nagybátyám, mivel a bátyám a barátnőjével él együtt Bostonban de ezért minden másnap telefonál.  Igen-igen ez lesz a legjobb lépés amivel az életem jobb fordulatot vesz,
                                                       
IGEN ELKÖLTÖZÖK!!